Programok
Az ásványok világa
Időpont: 2004 November 17, 17:30
Helyszín: Francia Református Templom könyvtárterme
Batki Anikó geológus, PhD hallgató előadása.
November 17-én Az ásványok világáról beszélt elűadónk Batki Anikó, geológus, PhD hallgató. Anikó a szegedi egyetemen doktorál, ennek kapcsán Stockholmban kűzetkeménységére vonatkozó méréseket végez. Izgalmas és szemléletes elűadását élénk interdiszciplináris eszmecsere övezte. Az ásványok a földkéregben a természetes folyamatok révén képzõdött és képzõdõ, többségében határozott kristályszerkezettel és kémiai összetétellel jellemezhetõ elemek és vegyületek illetve egy másik definició szerint ásványnak nevezünk minden természetes eredetű, meghatározott összetételű kristályt. A kristály szó a görögöknél a jeget jelentette, ami egyben a kvarc színtelen, víztiszta változatát, a hegyikristályt is jelölte. A kristálytan az anyag kristályos állapotát vizsgálja. A kristályok belsõ rendezett szerkezete kémiai építõkövekbõl: atomokból, ionokból, molekulákból áll. Ezeknek jól meghatározott térbeli elrendezõdését nevezzük kristályrácsnak. A kristályos állapot a szilárd testek jellemzõje. A Föld szilárd kérgén keresztül a fémeken és ötvözeteken át, a szerves és szervetlen vegyületek nagy része, sõt a csontváz és a fogak is kristályokból állnak. A kristályokra jellemzõ a szimmetria, ez külsõ jegyekbõl is látszódhat, ugyanis kedvezõ körülmények esetén, ha a növekedéséhez szükséges tér adott, akkor sík lapokkal határolt.
A Földön eddig felfedezett több, mint 3000 ásványfajt a kémiai összetétel és a kristályszerkezet alapján osztályokba sorolják. Így osztályokat alkotnak az elemek, a szulfidok, és rokon vegyületeik, az oxidok, hidroxidok, a szulfátok, és rokon vegyületeik, a szilikátok, a borátok, a karbonátok, a nitrátok, a halogenidek, és végül a szerves vegyületek. Az egyes osztályokon belül csoportokat is megkülönböztetnek (pl a szilikátok osztályában a gránátok és a zeolitok csoportja).Gyakoribb ásvány a gipsz, kalcit, kvarc, opál, barit, galenit. Az ásványtan az ásványok fizikai és kémiai tulajdonságainak meghatározásában, valamint keletkezésük kutatásával foglalkozik. A kõzettan a kõzetek leírásával és keletkezési körülményeinek kutatásával foglalkozik. A kõzet egy vagy többféle ásvány sok kristályából álló együttese, melyek mechanikailag kapcsolódnak egymáshoz. A kõzetek száma kevesebb mint száz, de ezek nagy tömegben építik fel a bolygókat. Tehát röviden a kõzet regionális kiterjedésű ásványtársulás. Azért nincs többféle kőzet, mert a Földön nincs elég feltétel többfajta kialakulásához. Jó példa rá a gránit. Rendszerint három összetevõje van: kvarc, csillám, földpát. Ércnek azt a kõzetet nevezzük, amelyben fémek vagy fémvegyületek olyan mennyiségben halmozódtak fel, hogy egy adott ipari, technikai színvonalon gazdaságosan kinyerhetõk.
Anikó külön kitért a drágakövekre: A "drága" jelzõ igen találó és nem csak azért, mert ezek az ásványok illetve ritkán kövek valóban sokba kerülnek, hanem azért is mert számunkra igen kedvesek, megbecsültek. De az, hogy melyik kinek kedves, igen szubjektív, ezért komoly definíció nincs is. Ellenben van a Nemzetközi Ékszerész Szövetségnek egy listája arról, hogy manapság mely ásványokat tekintjük drágaköveknek. Minden kiválasztott általában olyan ásványváltozat, amely szép színű, "tiszta", mechanikailag ellenálló, jól hasad és jól csiszolható. Drágakõ például a gyémánt, rubin, smaragd, opál, berill, onix, achát, jadeit stb.A drágakövek tömegét karátban adják meg. Öt karát egy gramm.
Fel sem lehet sorolni, hogy milyen sokrétű az ásványok szerepe az emberiség életében, fejlõdésében. A történelem elõtti ember számára még csak a szerszámot és az ékszert jelentették, ma azonban már a világ modern technikájának alapját képezik. Sokféle ásvány az alapja érceknek és építõanyagoknak, nyersanyaga üvegnek, kerámiának és általában a szervetlen kémiai technológiának. Az ásványok jelentõsége azonban ennél is nagyobb. Nélkülük az élet keletkezése és fennmaradása is lehetetlen volna, hiszen az élethez szükséges fõ- és nyomelemek mind ásványokból erednek.