Programok
Irodalmi est Gömöri György költővel
Időpont: 2003 Szeptember 22, 18:00
Helyszín: Francia Református Templom könyvtárterme, Humlegårdsgatan 13.
Gömöri György Cambridge-ben élő költő és műfordító látogatott el hozzánk, és tartott felolvasó estet verseiből.
Szeptember 22-én, Gömöri György Cambridge-ben élő költő, műfordító látogatott el hozzánk Veress Zoltán meghívásának téve eleget. György többek között Petri György és Weöres Sándor angol fordítóinak egyike, a lengyel nyelv és irodalom tanára (Emeritus fellow a Darwin College-ban) és izgalmas magyar irodalomtörténeti esszék szerzője. A költő a Francia Református Templom könyvtártermében olvasott fel az egybegyűlt Peregrinusoknak régi és újabb szép verseiből.
Szinte minden komolyabb magyar irodalmi magazin publikálta már verseit, így Gömöri munkásságát, költeményeit, esszéit jól lehet követni az interneten.
Csak pár kiinduló pont a kutakodáshoz:
Kortárs
Ôszi magánbeszéd kötete teljes egészében a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK)
Váltott Hangokon kötete teljes egészében a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Korunk
Darwin College
Néhány az évszakhoz illő versét emlékként itt is felidézünk.
Őszi magánbeszéd*
Dércsípett almák fanyar édességét
dicsérem most, ebben a lassú őszben,
mikor a kristálytiszta levegőben
(amit csak néha szennyez avar- vagy rőzsefüst)
hallani vélem vadludak gágogását,
s az autópálya tompa zümmögését,
ha függönyszárnyat lebbent könnyű szél -
dércsípett almák fanyar édességét
kell dicsérnem, hiszen ha jön a tél,
milyen emlék melenget majd titokban?
Ha vallanom kell, hová tartozom,
elmondom: abból adtam, amit hoztam.
Az almafát meg nem tagadhatom.
*Salvatore Quasimodo-emlékdíjas és Ada Negri-díjas vers.
Őszi képek
1.
A gesztenyefák perzselt lombjai
halkan zizegve hullnak, mint a hó,
hűvös egekbe úszik át az ősz
és felbúg még, mint távozó hajó;
a réten bágyadt napfény darvadoz,
s lassan legel egy almásszürke ló.
2.
Forrás fakad szobámban
patakok csörgedeznek.
Néha kilépek a tájba:
már lombok veresednek
és aranyos ecsettel
fest folyóparti kertet
az ősz, s az ég ruhája
még halványkék, de sejted,
a szélből nemsokára
nehéz esők erednek.
A tél illata
„Illata van a télnek”
(Füst Milán)
Illata van a télnek,
s a szélnek is: szomorkás, nedves,
rőzse-, vagy esőszagú így tél idején,
ami nem is igazi, mert szigeti tél:
olyan angol, hogy zöldell benne a fű
és hamarosan újra lángot vet a kikerics is a réten -
illata árad a télnek,
remény-illata! a bokrok alatt a bogarak
rejtelmesen élnek,
vagy tán alusznak is ilyenkor; s én sem
ítélem el azt, aki csak a sötétbe réved
esténként és forralt bort tölt talpas poharába
azon töprengve: hová is bújt a világból
a könyörülő Isten (hogyha egykor benne volt),
és hová, hová rohan ez a megszentelt
őrületében cincogva szaporodó,
le- és felfelé mutáló, ősgyarlón testvéri emberi fajzat?