Műszaki Pantheon
Üdvözlünk a Műszaki Pantheonban!
Mindenféle szellemi alkotómunka közül a műszaki alkotómunka kerül be legkevésbé a kollektív emlékezetbe, s ha bekerül is, a legkevesebb ideig marad benne.
Hét város verseng azért, hogy melyikük szülötte Homérosz, az Íliász és – talán – az Odüsszeia szerzõje; de hogy melyik késõbbi kortársa találta fel a nyerget és a kengyelt, amely lehetõvé tette a lóhátról való harcolást, a lovasság mint fegyvernem kifejlesztését, azt senki sem tudja. A trójaiak és az akhájok a lovat még csak harci szekerük elé fogták, s azzal is csak odarobogtak a küzdelem színhelyére; ott leszálltak és gyalogosan bocsátkoztak tusába. Aki feltalálta a nyerget és a kengyelt, hatékonyabban szólt bele a történelembe, mint az, aki hőskölteményt írt a szintén történelmi jelentőségű trójai háborúról.
Maga Homérosz, a legelsõ ismert és máig egyik legnagyobb európai költő, élénken érdeklődött a műszaki alkotómunka iránt: az Íliász egyik éneke teljes egészében arról szól, hogyan készítette el Akhilleusz pajzsát Héphaisztosz, a kovácsisten, az Odüsszeia egyik éneke pedig azt beszéli el, miképpen épített tengerjáró tutajt magának a leleményes ithakai hõs, miután evezős gályája megsemmisült.
Írnak-e ma ilyen műveket mai műszaki alkotókról, valóságosakról és elképzeltekről? Tekintsük csak a magyar irodalmat: teremtett-e valaki Jókai Mór óta olyan regényalakot, mint az ő bányamérnök Berend Ivánja, a Fekete gyémántok hőse, vagy Tatrangi Dávidja, a repülőgép feltalálója A jövő század regénye című, közel másfélszáz évvel ezelõtt írt művében? Nem a mai írókat marasztaljuk el, õk arról írnak, amirõl akarnak – de vajon miért akarják olyan ritkán és akkor is csak felületesen megjelentetni műveikben korunk egyik tipikus figuráját, a műszaki értelmiségit?
És amit a szépirodalom elmulaszt (mégpedig rossz lelkiismeret nélkül, hiszen nem tekinti feladatának), azt vajon pótolják-e a szellemi teljesítmények ösztönző nyilvántartására szakosodott intézmények? Osztanak-e például évente Nobel-díjat egy-egy jeles műszaki alkotónak? Beválasztanak-e a svéd királyi akadémia tizennyolc tagja közé néha, üresedéskor, egy-egy zseniális mérnököt?
Persze vannak tényezõk, amelyek ha nem is védhetővé, de valamennyire érthetővé teszik ezt a joggal igazságtalannak mondható viszonyulást a műszaki alkotómunkához, annak eredményéhez és annak végzőihez. Hadd idézzünk ezek közül csak hármat.
Az egyik: a művészi teljesítmények, a természettudományos felfedezések és a műszaki alkotások közötti alapvető különbség. Az elsõ kettő felülmúlhatatlan, mert vagy egy sohasem létezett valami megteremtése, amely helyett nem lehet egy jobbat teremteni (az Íliász helyett nem lehet egy jobb Íliász-t írni, esetleg csak egy más eposzt a trójai háborúról), vagy egy örökké létezett valami meglátása, felismerése, megfogalmazása, tövénybe vagy képletbe foglalása (a tömegvonzást vagy a radioaktivitást nem lehet sem még egyszer, sem jobban, sem másképp felfedezni). A műszaki alkotás felülmúlható – például A. G. Bell telefonjánál Th. A. Edison már rövid idõ múlva jobb telefont szerkesztett.
A másik: éppen ez a rövid, ez az egyre rövidülõ idõ, amely alatt egy-egy műszaki alkotást egy másik hasonló túlszárnyal. Edison telefonja óta egyre gyorsuló ütemben jelennek meg jobban és jobban működő, több és több funkciót ellátó telefonok; egy mai japán maroktelefon például talán már csak hajat bodorítani nem tud. Az első feltaláló nevét, születése és halála évszámát még őrzi a közösségi tudat, de alkotása továbbfejlesztőit már egyre kevésbé fogadja és építi be magába, többek között azért is, mert egy ilyen alkotást több irányban lehet továbbfejleszteni (könnyebb kezelhetőség, kisebb energiafogyasztás, nagyobb hatékonyság, hosszabb élettartam stb. irányában), s ez ugyanannyi továbbfejlesztő személyt, sõt munkaközösséget jelent.
A harmadik: éppen ez a pluralizálódás a műszaki alkotómunkában, a team-ek előtérbe kerülése az egyének, az egyéniségek helyett. És ennek társadalmi, lélektani, tömeglélektani következménye: a cégek neve, a márkanevek, a logók térfoglalása a kollektív tudatban és emlékezetben a sajátos műszaki tehetséggel megáldott, szívósan kutató és dolgozó vagy zseniálisan rögtönző alkotók ismerete és megbecsülése helyett. A műszaki alkotómunka dehumanizálódott képe.
Mindezeket átgondolva, a stockholmi Peregrinus Klub kezdeményezi közelmúltbeli és jelenbeli műszaki alkotóink, feltalálóink, kiváló mérnökeink, technikusaink, újító tehetségeink felkutatását és bemutatását ezen a honlapon, ennek Műszaki Pantheon című részében. A többes szám elsõ személy („alkotóink” stb.) azt jelzi, hogy elsősorban a Kárpát-medencei magyar nyelvterülethez képest külföldön élt és élő magyar mûszaki alkotók nyomába próbálunk szegődni. Tesszük ezt többek között azért is, mert ők még kevésbé jutnak be mind a magyar, mind az őket befogadó országokbeli kollektív tudatba és emlékezetbe, mint egyfelől a Magyarországon és a vele szomszédos magyarlakta területeken éltek vagy élők, másfelől az illető befogadó országok szülöttei.
Tervünk megvalósítását azzal kezdjük, hogy felkérünk mindenkit, akihez eljut szándékunk híre: ha tudnak lezárult életművű, valamilyen szempontból jelesnek mondható magyar műszaki alkotókról, írják meg honlapunknak levél vagy cikk formájában mindazt, amit tudnak az illetőről. Ha lehet, csatolják hozzá az illetõ arcképét, nyomtatásban megjelent munkái, például doktori értekezése címlapjának fakszimiléjét stb. Mi ezeket egyelőre a jelen honlapon közzétesszük, majd amikor nagyobb mennyiségű anyag gyűl össze, hozzálátunk rendszerezésükhöz idõrend, földrajzi és szakmai területek szerint: – megkezdjük virtuális Műszaki Pantheonunk felépítését.
Következzék itt mindjárt egy olyan cikk, amely a stockholmi Peregrinus Klub elsõ sajtónyilvánosság elé lépése keretében jelent meg az Új Horizont címû veszprémi folyóirat 2005/1 számában (sajnos a folyóirat azóta megszűnt), s amely mind a benne felidézett személy jelentõsége, mind a bemutatás módja tekintetében jól példázza, milyen tartalmú és jellegű írásokra számítunk. – VZ
2007-08-17 18:30:08
A rovat cikkei
| Székely György életútja |
| A Műszaki Pantheon új cikke Székely György, a Car Park cég volt ügyvezető igazgatójának életét foglalja össze. |
| 2007-08-17 18:49:58 |
| Emlékezés Juhász Imrére |
| A Műszaki Pantheon első cikke Juhász Imrének állít emléket. |
| 2007-08-17 18:31:38 |