Interjúk
Beszélgetés Gyöngyös Zsófia konzullal
„Legszebb emlékeim az itteni barátokhoz kapcsolódnak”
A nyári vakáció előtti utolsó, május 23-i peregrinus találkozón – a stockholmi francia református templom pincehelyiségében – kevesen voltunk. Hozzájárult ehhez a hirtelen nyáriasra fordult idő, a találkozók sorában beállt hosszú szünet, s talán a pincehelyiség mint összejöveteli hely kevéssé vonzó volta is. Ezt sejtettük, de nem volt más választásunk; azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a hajdani peregrinusok is szívesen időztek pincehelyiségekben (igaz: borospincékben), meg azzal, hogy tovább keresünk egy központi helyen fekvő, havonta egyszer kibérelhető, kellemes helyiséget. A program egyetlen pontja búcsúzó beszélgetés volt találkozóink éveken át kedves részvevőjével, Gyöngyös Zsófia konzullal, aki ez év őszétől új állomáshelyre kerül. A Magyar Köztársaság stockholmi konzulja kerékpárral érkezett a helyszínre, a Humlegårdsgatan 13 előtt falhoz támasztotta és lelakatolta járművét, s otthonosan lejött a pincehelyiségbe, ahol a következők várták: Bartha Gabriella és Zelei Gabriella peregrinák, Fényes Gábor és Végh Norbert peregrinusok, valamint Markó László és Veress Zoltán szenior klubtagok, akik közül a beszélgetést indító kérdéseket az utóbbi tette fel Zsófiának.
Az itt olvasható dialógus ennek az élénk és hosszúra nyúlt beszélgetésnek utólag összefoglalt, szerkesztett változata.
– Hogyan lesz az ember (akkor is, ha asszony vagy lány) valamely állam, esetedben Magyarország konzulja? Milyen képzettség szükséges hozzá?
Én a Budapesti Közgazdasági Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végeztem, és a diplomázást követően jelentkeztem és felvételt nyertem a Magyar Külügyminisztériumba. Először a Nyugat-Balkánnal, elsősorban Bosznia-Hercegovinával foglalkoztam, egy évvel bekerülésem után pedig pályázatot nyújtottam be külszolgálatra. Rövid ideig Prágában dolgoztam, majd átpályáztam Stockholmba. A konzuli feladat ellátásához a leendő konzuloknak egy háromhetes tanfolyamon kell részt venniük, majd konzuli vizsgát kell tenniük, és egy-két hónapot a Külügyminisztérium konzuli osztályán kell gyakorlatot szerezniük.
– Mi a dolga tulajdonképpen egy konzulnak? Mi a különbség közte és a képviselet más alkalmazottai, például a követ vagy nagykövet között?
A konzul munkája igen szerteágazó és sokrétű, a konzul és a konzuli osztály képviseli az adott országban a magyar önkormányzati és bevándorlási hatóságok feladatait. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a külföldön élő magyar állampolgárok számára mi vagyunk a „lakóhely szerint illetékes önkormányzat”, vagyis nálunk intézhetik pl. az útlevél-, anyakönyvezési, adatnyilvántartási és egyéb ügyeiket. Másrészt viszont a konzulátus látja el a magyar állampolgárok érdekvédelmét az adott országban: a balesetet szenvedett vagy bűncselemény áldozatává vált, esetleg letartóztatott magyar állampolgárok hozzánk fordulnak segítségért. Harmadrészt pedig mint vízumkiadó hatóság működünk, vagyis a Svédországban élő, vízumkötelezett személyeknek nálunk kell vízumot igényelniük, mielőtt Magyarországra utaznak. Ezzel szemben a többi kolléga politikai és/vagy sajtóelemzéseket készít (politikai diplomaták és a sajtóattasék) vagy kulturális eseményeket szervez (kultúrattasé), esetleg a gazdasági és üzleti (külgazdasági attasé), illetve a tudományos és oktatási kapcsolatokat ápolják. A nagykövet és az ő helyettese (az elsőbeosztott) fogják össze és irányítják a mi munkánkat. A mi együttes feladatunk pedig az, hogy képviseljük Magyarországot Svédországban.
– Milyen struktúrába illeszkedik bele a konzul? Honnan és hogyan írányítják valamely állam sok más államban működő konzuljai tevékenységét?
A konzulok munkáját a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya irányítja, mindennapi feladatainkat pedig elsősorban a magyar törvények és jogszabályok, valamint az európai uniós szabályok (főleg a vízumkérdésekben) határozzák meg. Mivel nincs két egyforma ügyfél vagy ügy, a munkánk főleg általános jogszabályokra épül, amelyek alkalmazását a konzuloknak az adott esethez és ügyhöz kell alakítaniuk, amihez természetesen minden segítséget megkapunk a Konzuli Főosztály tapasztalt vezetőitől.
– Te magad mióta vagy diplomáciai szolgálatban? Korodból sejthetően Stockholm volt az első állomáshelyed...
2002 tavaszán kerültem a Külügyminisztériumba, és viszonylag hamar, másfél évvel később, már külföldön dolgoztam. Egy rövid, kilenc hónapos prágai kitérőt követően, ahol sajtó- és protokoll attaséként dolgoztam, nyertem el a stockholmi konzuli posztot 2004 nyarán.
– Jártál-e már Stockholmban azelőtt is? Akár igen, akár nem: milyen benyomást tett rád ez a város és általában egész Svédország?
Először 2004 júniusában jártam Stockholmban, s az első, ami feltűnt és persze nagyon megkapott, azok a hosszú nappalok voltak. Maga Svédország és Stockholm nyugodt, kiegyensúlyozott, „élhető” város és ország. Nagyon tetszik a svédek igényessége, rend- és tisztaságszeretete, a környezet iránti tiszteletük.
– Milyen képet nyertél a tartósan vagy végleg itt élő magyarokról, köztük a Peregrinus Klub tagjairól?
Én igen jó benyomást szereztem a svédországi magyarokról, akikkel mindennapi kapcsolatban voltam, hiszen nálunk, a konzuli osztályon intézték ügyeiket. Igyekeztünk a kollégáimmal naprakészen és érthetően tájékoztni a hozzánk fordulókat, hogy a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban el tudják intézni az ügyeiket. Azt hiszem, megérte a sok munkát, mert sok pozitív visszajelzést kaptunk az ügyfelektől. A Peregrinus Klubot pedig külön a szívemben zártam, hiszen nemcsak nagyon élveztem a rendezvényeket, de sok barátra is találtam tagjai között.
– Melyik volt az a konkrét ügyintézés, amely sikerélményt nyújtott számodra? Egyáltalán: mi volt az, amit mint legszebb vagy legkellemesebb stockholmi emlékedet viszed magaddal?
A konzuli munkában az szeretem a legjobban, hogy minden nap újabb kihívásokat állít elém, hiszen a legkülönfélébb eseteket kell nap mint nap megoldani. Az emberek információért, illetve tanácsért fordulnak hozzánk, mi pedig segíthetünk nekik megoldani a problémáikat. Számomra nagyon jó érzés, ha segíthettem elintézni egy, az ügyfél számára fontos dolgot, és ha az ügyfél elégedetten távozik tőlünk.
Stockholmmal és Svédországgal kapcsolatban a legszebb emlékeim az itteni barátokhoz, a napfényes nyarakhoz, a szabadtéri programokhoz és ezek hangulatához kapcsolódnak.
– És mi az, amire a legkevésbé akarsz majd visszaemlékezni? Amit, ha lehetne, szívesen elfelejtenél?
Van pár nagyon szomorú emlékem, amik főleg konzuli esetekhez kapcsolódnak... Ez a munka ún. 24/7, vagyis éjjel-nappal ügyeletben kell lenni, és minden nap, a nap szinte minden órájában készen kell állni arra, hogy segíthessünk a magyar állampolgároknak; ezért sokszor igen stresszesek és kaotikusak tudnak lenni a konzul mindennapjai. Másrészt viszont nagyon sokat tanultam ebből a három évből, amit majd igyekszem hasznosítani a későbbi munkám során, illetve az élet más területein is.
– Tudod-e már, és ha igen, megmondhatod-e, hol lesz a következő állomáshelyed? És azt magad válaszhatod-e meg, vagy oda kell menned, ahova küldenek?
Jelenleg azt tudom, hogy most pár évig Budapesten, a Külügyminisztériumban fogok dolgozni. Hogy hol lesz a következő külföldi állomáshelyem, és hogy ott mi lesz a feladatom, azt most még nem tudom.
– Szabványos kérdés a hasonló beszélgetések végén, de érthető és indolkolt egy pálya elején, ahol tulajdonképpen állasz: mik a terveid? Elképzeléseid? Álmaid, bizonyos realitás keretén belül?
Konkrét karrier-terveim nincsenek, remélem, mindig lesz olyan feladatom, ami kihívást fog jelenteni, amit érdekesnek fogok tartani és ezért örömmel végzek majd.
– Köszönjük a beszélgetést, s kívánunk neked sok sikert a továbbiakban. Kívánjuk, hogy sokáig, ha lehet, mindvégig őrizd meg közvetlenségedet, kedvességedet, derűdet, optimizmusodat; maradj mindenhol és mindig olyan, amilyennek mi megismertünk.
2007-08-19 18:33:45